Készülő új lemezével Budapesten is fellép majd idén ősszel a The Pineapple Thief. Az egykori Porcupine Tree és
jelenlegi King Crimson dobost, Gavin Harrisont immár
rendes tagként a soraiban tudó brit progresszív rockzenekar legutolsó,
tizenkettedik lemeze a 2018-as Dissolution volt, amit
tavaly a Hold Our Fire című koncertalbum, idén pedig friss lemez követ
majd.
A zenekart 1999-ben alakította az énekes, zeneszerző és gitáros, Bruce Soord. Különleges, progresszív post-rock elemeket
melankólikus dallamokkal kombináló zenéjükre hatással volt a Pink Floyd, a
U2, az Ozric Tentacles és a King Crimson, csakúgy mint a Radiohead és a
Muse. Ősszel egy 18 országra terjedő, 40 állomásos turnéra készülnek, Budapesten november 10-én, az A38 Hajón játszanak majd.
A Livesounds bemutatja:
2020. november 10. kedd 20 óra
Budapest, A38 Hajó
The Pineapple Thief koncert + special guest
Jegyinformációk hamarosan.
Egy hónap múlva kezdődik a Fekete Zaj Fesztivál a Mátrában. Az idén
visszatérő rendezvényen majd’ 60 zenekar játszik: a sokszor formabontó,
elszállt vagy éppen szétesett stílusban játszó csapatoknak hála nem
csak testben, de lélekben is elvonulhatunk három napra a
hétköznapokból. Augusztus 17. és 19. között az Alcest, a VHK, Crippled
Black Phoenix, a Kaelan Mikla, a Boy Harsher, Anna von Hausswolff és a
Middlemist Red zenekarok – no meg persze a többi Zajongó vár minket
fesztiválon.
Néhány év kihagyás, és a törzsközönség által megszervezett
osztálykirándulások után idén augusztusban visszatér a Fekete Zaj Fesztivál, ami a fővárostól jó egy órás
autóútra lévő Sástó partján kerül megrendezésre. A
helyszín kiváló lehetőséget kínál a városi létből való átmeneti kiugrásra,
hiszen a Mátra kemping lényegében egy erdő közepén, az
ország legmagasabban fekvő tavának a partján található, néhány kilométerre
a legközelebbi településtől, Mátrafüredtől.
A fesztiváltól pár perc sétára található a Sástóikilátó, ami a fesztiválozók bevett zarándokhelyszíne. A
sárgára festett fémmonstrum a megszokottnál masszívabb építmény, hiszen
eredetileg olajfúró toronynak szánták: a közepén még ma is látható az a
vastag cső, amin a szegedi olajmezők fekete aranyát tervezték vele a
felszínre hozni. A torony a kilátók között is kiemelkedő méretű, hiszen 53
méter magas, így a tetejéről már egész komoly kilátást (és szeles időben
kilengést) is meg lehet tapasztalni. Még a másnapos versenyzőknek is megéri
azonban felmászni, mert a teraszairól nem csak 2 hektáros tavat és a Mátra
dimbes-dombos vidékét csodálhatjuk meg, hanem tiszta időben a főváros felett
húzódó Budai-hegység, sőt az Alföldön kanyargó Tisza is kivehető.
Az elmúlt években a Sástó környékét teljesen felújították, így a tavon
átvezető íves fahidak és a fesztivál melletti turisztikai központ is
elérhetők: a koncertek előtt a tóparton vezető tanösvényen is sétálhatunk,
csónakázhatunk, esetleg felkereshetjük a környék három másik kilátóját,
vagy akár az ódon Benevár romjait is. Könnyen átsétálhatunk az Oxygen
Adrenalin Parkba is, ahol többek között a nyári bobpályán és az erdei
labirintusban adhatjuk ki magunkból az esetleg még beszorult energiákat.
Zenei fesztivál lévén, a többség persze a koncertek miatt jön majd, a
Fekete Zaj pedig különlegesnek mondható a hazai kínálatban, mert – ha lehet
ilyet mondani – itt lényegében csak nem szokványos zenekarok játszanak
majd, úgyhogy a felhőtlenül bulizós hangulat helyett inkább megborulós /
befordulós / elszállós tripekre lehet felkészülni. Aki nem hiszi, próbát
tehet az idei fellépők közös playlistjével a Spotify-on, vagy a
klipekkel súlyosbított Youtube csatornán.
Az első nap programja rögtön meg is adja majd az alaphangulatot:
headlinerként a francia Igorrr érkezik. 2017-es koncertjük
sokak szerint a tavalyi év egyik legextravagánsabb budapesti produkciója
volt: operából, industrialból, black metalból és zörejekből raknak össze
páratlan ütemeket és tökéletesen kiszámíthatatlan dalszerkezeteket. Ezen az
estén játszik a sötét szintipopot játszó izlandi lánytrió, a Kælan Mikla is, akikben a riot grrrl-mozgalom energiája, a
post-punk melankóliája és egyfajta költői ihletettség egyaránt ott van, és
persze az avantgárd képi és hangzásvilág is adott. A Boy Harshert a Lärmben láthattuk már: az izgalmas, sötét,
kortárs duó dalaiban minimal synth, darkwave és ebm ötvöződik sajátos
esztétikával. A fentiekhez az olasz Julinko ősi dallamokat
és nyugtalan torzításokat egymásba simogató előadása biztosít majd
tökéletes felvezetést.
A hazai klubszcénából ezen a napon játszik a Gustave Tiger, a Black Bartók, az Entrópia Architektúra és a Pyøba, és
láthatjuk majd az 1990 óta működő, újra aktív szigetvári artpunk
zenekart, a Persona Non Gratát, valamint a Psycho Mutants-et is. Kicsit zúzósabb programra
számíthatunk a Shapat Terror stoner brigádjától és az
anti-kozmikus metalt játszó Svoidtól; a Modef jazzdoomot, a DivideD industrial
metalt, a Longbong pedig mocsári parti metalt hoz a Sástó
partjára.
A szombati fellépők elemelnek minket a földről: a Crippled Black Phoenix experimentális, elszállós
progrockkal turbózza az utazást, de a VHK gyújtja
majd be igazán a rakétákat: ahogy Grandpierre Atilla
fogalmazta meg: „az egész életünk mindenestül belehajítjuk a zenébe, a zene
varázslatos, felszabadító hatásába, hogy elhatalmasodjon az Élet bennünk.”
Az élményt a svéd Anna von Hausswolff műfajok felett álló
zenéje koronázza meg: az ő fellépéseit inkább afféle rituáléként lehet
megélni, amely a lélek és a vér hangjait sugározza magából. Levezetésként a Dope Calypso szolgál fel rövid, gyors, szép
vokálokkal támogatott és jól táncolható számokat.
Szintén ezen a napon hallhatjuk a svéd Annelie
electro-ambient popzenéjét, és a chilei Intimate Stranger post-punk dream-popját, az Ann My Guard pedig babametált szállít. Velük és
Hausswolff-fal együtt ezen a napon 4, a fesztivál 54 fellépője között pedig
bő 10 olyan zenekar van, amely énekesnővel az élen áll színpadra, és akkor
a csajzenészeket még nem is számoltuk.. így a Fekete Zaj szokás szerint
erős girl power fesztiválnak is tekinthető.
A szombat fellépői között lesz még a kísérletezős rockot hozó Képzelt Város, a szinti alapokra dolgozó new wave Phantasy Bureau, a grunge legszebb éveit megidézőClue, a romantikus biodark tánczenét szolgáltató I.O.N, míg a keményebb vonalon az Agregator, a Reason és a Zivatar koncertjeire lehet készülni.
Vasárnap, az utolsó napon főleg post-rock és electro előadókat vonultat
majd fel a Zaj; persze közel sem kizárólagosan. A fő attrakció a francia Alcest shoegazing post metalja lesz, amit a Perihelion fenséges, tudattágító zenéje, az Ygfan post-black metalja és a Sonya
post-rock produkciója erősít meg.. nem is beszélve a Dereng torz gitárokkal és repítő énekkel előadott, mélyen
felzaklató dalairól. Az elektro vonalat képviseli a Gunmaker
metalba oltott industrial zenéje, Lazerpunk synthwave
szettje és két synthpop produkció: a Los Angeles-i Aesthetic Perfection, és a Ghost egykori névtelen ghoulja,
Alpha új projektje, a Priest.
Szintén ezen a napon a készülhetünk a Middlemist Red
psych-rockjára, és az Apey vezetésével felálló Trillion
rockkoncertjére, az elborultabb vonalat pedig Csihar Attila Void ov Voices projektje, és a Planetdamage electro-industrial trackjei képviselik. A
zakatolás és az elektro rohamok között nyugtatóan hat majd a Moon and the Nightspirit akusztikus koboldzenéje, a Pornography Cure-tribute műsora és az Autumn Twilight atmoszferikus gothic rock koncertje.
A Fekete Zajon sátorban, faházakban vagy a fesztivál területén lévő
szálloda szobáiban szállhatunk meg. A szállással, bérletekkel és további
programokkal kapcsolatos információkat megtaláljuk a www.feketezaj.hu oldalon és a
Facebookon.
a Negative Art bemutatja: Fekete Zaj Fesztivál '18
2018. augusztus 17-18-19., péntek-vasárnap
Mátrafüred – Sástó
Belépő: 3 napos bérlet 10.990 Ft, napijegyek 4990 Ft.
Jegyek kaphatók a https://tixa.hu/feketezaj2018
weboldalon, valamint a CD Pincében, Wave Music Shopban Szállásfoglalás a
https://tixa.hu/feketezaj2018_szallas
oldalon.
New York leghangosabbként jellemzett zenekara érkezik október 10-én a budapesti Gozsdu Manó Klubba. A Brooklynból származó A Place To Bury Strangers meghatározhatatlan stílusában garázs rock, noise és shoegaze elemek is jelen vannak, így biztosan első osztályú koncertélményben lesz részünk. Az este folyamán játszik a szintén amerikai Bambara, a jegyvásárlók pedig egy ingyenes ráadás post-rock koncertre is készülhetnek.
Az A Place To Bury Strangerst sokszor hívják New York leghangosabb bandájának. Az állítás minden bizonnyal helytálló, ugyanis szemben más hangosnak titulált zenekarokkal, ezek a srácok nem csak a vicc kedvéért csavarják túl a hangerőgombot az erősítőn. Az erőteljesen túlvezérelt hangzás gondosan kiművelt és fenntartott identitásuk, koncepciójuk része, mely minden egyes lemezük és koncertjük esetében tetten érhető. Az tehát már most biztos, hogy a(z el)vágyakozásról, meghasadó szívekről és zavarodottságról szóló dalaikat Budapesten is kifogástalan módon, és nagyon hangosan adják majd elő.
A bibilai vérmezőről, Hakeldamáról kapta nevét a Place To Bury Strangers. Arról a helyről, melyet az idegenek eltemetésének céljából vásároltak egy fazekastól Jeruzsálem főpapjai, méghozzá olyan pénzből, amihez vér tapad: a Júdás által hátrahagyott, Krisztus elárulásáért kapott 30 ezüstből. A névválasztás pontos oka ugyan nem ismert, de az talán egyértelmű, hogy az APTBS nem éppen andalító matinézenét játszik. Bár stílusokat nehéz lenne meghatározni, a noise rock, a pszichedelikus rock, a shoegaze vagy a space rock említésével nagyjából be lehet határolni, hogy mire is készülhetünk. Egyik legutóbbi, And I'm Up című videójuk itt látható:
A 2002-ben alakult együttes pályafutásának első éveiben a New York underground zenei köreiben formálódott. 2006-ban három cím nélküli, a borítón használt színsémák után kék, zöld és piros EP néven emlegetett lemezt készítettek el, s 2007-ben egyik nagy példaképük, a Jesus and Mary Chain előtt játszhattak. Nem sokkal ezután a New York Times és a Washington Post is cikkezett már róluk, így 2007-ben leszerződhettek a Killer Pimp Records kiadóhoz, a Pitchfork Mediának köszönhetően pedig nemzetközi ismertségre is szert tettek. Ebben az időszakban már igazi nagyágyúk, így a Black Rebel Motorcycle Club és a Nine Inch Nails előtt is fellépési lehetőséghez jutottak.
Első komolyabb európai turnéjukra 2009-ben került sor, ezúttal pedig nem aprózzák el: több mint két hónapig járják a kontinenst és Nagy-Britanniát. Számos különböző kiadványuk sorában a legújabb a Strange Moon című album, melyen egy Dead Moon nevű legendás portlandi punkbanda dalait rögzítették újra. A mostani turnéra egy másik remek noise rock zenekar, a Bambara kíséri el őket – Dreamviolence című lemezük kapcsán sokan a korai Swans, Nick Cave vagy éppen a Jesus Lizard hangulatát emlegetik.
Az október 10-ei, a Gozsdu Manó Klub koncerthelyiségében tartandó estére csak korlátozott számban kaphatók jegyek, amelyekhez néhány további kedvezmény is kapcsolódik: a jegyvásárlók ingyen tekinthetik meg a Kwoon nevű francia poszt-rock banda október 27-ei koncertjét az A38 Hajón, és kedvezményes, kombinált jegyet is vásárolhatnak 65daysofstatic együttes Dürer Kertes fellépésére is.
A Negative Art Prod bemutatja:
2013. október 10., csütörtök 19 óra
Budapest, Gozsdu Manó Klub
A Place To Bury Strangers, Bambara koncertek
Belépő: szeptember 30-ig 2500 Ft, október 1-től 3500 Ft
Jegyek kaphatók: Wave, CD Pince, Ticketportal
Kombinált jegy: A Place to Bury Strangers + 65daysofstatic: 4.900 Ft - rendelés: info@rnrticket.hu
A Japánból érkező
Mono budapesti koncertje az idei év egyik első igazi zenei különlegességének ígérkezik
február 9-én, a budapesti A38 Hajón. A visszatérő zenekar elsöprő energiájú
instrumentális rockzenét játszik, és a szigetország egyik legsúlyosabb zenei
exportcikke, amely öt kontinensen turnézik. Vendégként egy belga gitáros, Dirk
Serries mutatja be egyszemélyes ambient-drone projektjét, Microphonics név
alatt.
For My Parents
(Szüleimnek) – ez a címe a négytagú japán zenekar, a Mono új albumának, mely immár a hatodik az 1999. óta működő
együttes pályafutása során. Bő egy évtized alatt a Mono a 21. századi modern
zenék egyik legjellegzetesebb képviselőjévé vált: experimentális műveikben az
indulatok mellett egyszerre van jelen a cipőbámuló (shoegaze) csapatok mélabús
hangulata és a kortárs, illetve klasszikus komolyzenei stílusok méltósága,
valamint minimalista és zörejzenei elemek. A Sonic Youth vagy a My Bloody
Valentine hatása ugyanúgy tetten érhető náluk, mint például Ennio Morricone,
Lars von Trier vagy éppen Ludwig van Beethoven munkássága. Follow the Map című videójuk itt látható:
Az instrumentális rockzenét játszó formáció dallamai
szinte önmagukban képesek pótolni a dalszövegek hiányát, és a nagy ívű, rendkívül
atmoszférikus kompozíciók transzcendens hangulatot árasztanak. Dalaikban a
szépség és a vadság egyaránt jelen van, ennek is köszönhető, hogy elegáns
koncerttermekben és rockklubok színpadán egyaránt otthonosan mozognak, és
zenéjük könnyedén felismerhető. Kiváló lemezeik mellett elsősorban az segítette az együttest a nemzetközi hírnév megszerzésében, hogy koncertjeik rendkívül intenzív, sodró élményt nyújtanak.
Takaakira “Taka” Goto gitáros, Tamaki basszusgitáros,
Yasunori Takada dobos és Yoda gitáros saját zenei világot teremtettek maguknak
évtizedes működésük során, aminek köszönhetően a Mono neve még a számos kiváló
tehetséget összefogó posztrock műfajon belül is igazi fogalommá vált. A For My Parents album ennek a fejlődési útnak egy újabb állomása. A felvételek során a zenekar ismét együttműködött a Wordless Music Orchestra szimfonikusaival, akik a New Yorkban rögzített, Holy Ground című 2010-es koncertfelvételen is közreműködtek. Az új lemez dalait meghallgathatjuk a http://monoofjapan.bandcamp.com oldalon.
A Portugáliától Ukrajnáig ágazó európai turné budapesti
állomása az A38 Hajón lesz, február 9-én. A turnén egy három évtizede alkotó,
1985 és 2009 közt Vidna Obmana álnév alatt ismertté vált belga zenész, Dirk Serries is részt vesz Microphonics nevű projektjével. Az
ambient zeneszerző és előadó számos megmozdulása során többek között Steven Wilsonnal,
Steve von Till-lel, Justin Broadrickkel is dolgozott már együtt. There’s a
Light in Vein című kompozíciója itt hallható.
a Concerto Music
bemutatja: Mono European Tour
2013. február 9., szombat 18 óra
Budapest, A38 Hajó
Mono (J), Dirk Serries’ Microphonics
Belépő: 4500 Ft.
Jegyek kaphatók országszerte a Ticketportal (www.ticketportal.hu)
és a Ticket Express (www.tex.hu)
hálózatában, valamint a Hammer Zenebarlangban, a Headbangerben és a CD
Pincében, továbbá a www.concerto.hu weboldalon.
A Sleep révén egy olyan zenekart köszönthetünk hamarosan hazánkban,
amellyel kapcsolatban még a legelvakultabb rajongók is csak titkon mertek
reménykedni, hogy valaha is láthatják még kedvencüket a színpadon. Ez most
megvalósul: a Sleep évtizedes kényszerpihenő után érkezik, méghozzá a színtér
legnagyobb zenészeit felvonultató supergroup az A Storm of Light társaságában,
amely a Neurosis soraiból ismerős Josh Graham zenekara. Május 12-én a budapesti
Club 202 falai garantáltan beleremegnek a Black Sabbath nyomdokain indult bandák
füstös riffjeibe.
Kezdetben még Bay Area punk
rock zenekarként képzelte el magát a stoner/doom alapcsapatként ismertté vált Sleep, méghozzá Asbestosdeath néven.
1991-re a stílusukat és a nevüket is megváltoztatták, ekkor hozták ki a Volume One-ra keresztelt debütáló
albumukat. Amint kialakult a zenekar hírhedt felállása, rögzítettek egy demót
kiadókeresés céljából. Az Earache Records 1992-ben jelentette meg az anyagot (Sleep’s Holy Mountain), ami egy csapásra
meg is változtatta az akkori zenei világot. Számtalan zenekar emlegeti
legnagyobb inspirációi között az albumot: egyedülálló hangzásának és stílusának
a hatása megannyi későbbi együttesnél tetten érhető szerte az egész világon.
A zenekar körüli érdeklődés
megnőtt, egy nagy kiadó is felfigyelt a Sleepre és le is szerződtették őket.
Sajnos ezt már nem követte lemezmegjelenés, ami túlnyomórészt annak köszönhető,
hogy a banda nem volt hajlandó behódolni a rádióbarát slágereket gyártó
csapatok sorába. A kiadásra szánt 63 perces Dopesmoker
- ami egy gyakorlatilag óda volt a marihuánához - nem ment át a kiadó rostáján;
még akkor sem, amikor 52 percesre rövidítették és átkeresztelték Jerusalemre. A zenekar háttérbe állítása
vezetett a későbbi feloszlásukhoz is, így fordulhatott elő, hogy sokan máig nem
láthatták élőben a legendás együttest. Szerencsére később mind a két lemez
megjelent, így legalább a Sleep neve folyamatosan a köztudatban maradt. A Dopesmoker kétség kívül a stoner metal
történetének egyik gyöngyszeme: bódító, hipnotikus és egyben hihetetlenül
összetett dal.
A Sleep mára újra aktív, és a
tagok későbbi zenekarait látva jogosan emlegetik igazi supergroupként a
társaságot: a tagságban Matt Pike-
gitár, ének (High on Fire), Al Cisneros
- basszus (OM, Shrinebuilder), Jason
Roeder - dob (Neurosis, Tribes of Neurot) szerepel.
Turnépartner a körúton a
multiinstrumentalista Josh Graham
(Neurosis) post rock / doom bandája, az A
Storm of Light. Az énekes/gitáros korábbi zenei repertoárját felhasználva
merészkedik újabb határok felé, hogy ebben a zenekarban valósítsa meg egyedi
elképzeléseit. A koncertre belépőnket megvásárolhatjuk a Ticketportal országos
bolthálózatában - köztük az ismert rockboltokban - továbbá kezelési költség
nélkül a www.ticketportal.hu oldalon.
A Concerto
Music bemutatja:
2012. május 12., csütörtök 19 óra
Budapest, Club 202
Sleep, A Storm of Light koncertek
Belépő: 4900 Ft elővételben, 5500 Ft a koncert napján
Március 9-én a
Roham Bárban csíphetünk el egy fiatal olasz post-punk zenekart, a Soviet
Sovietet. Az este a Joy Division vagy éppen a Cramps rajongóinak is igazi
élményt nyújthat, de az indie zenék kedvelőinek is ajánlott. Fellép még a Hit€ljugend,
az afterpartyn pedig a Küss Mich provokálja a hangulatot.
A 2008 óta működő olasz Soviet Soviet jó példa a web 2.0-ás zenekarok sikerességére: a
három Pesaróban élő srác igazából semmilyen komolyabb kiadói vagy más professzionális
segítséget nem vett igénybe az elmúlt pár évben, s mégis több tucat koncertet
adott már Lisszabontól Moszkváig. Ezt nagyjából a youtube-ra feltöltött
videóknak, és a többi internetes közösségi oldalnak köszönhetik.
Meg persze annak, hogy nagyon jól zenélnek. A
dob-basszus-gitár alapokra épített, süvítően sodró hangulatú post-punk dalok
pszichotikus erejű énekkel társulnak, és többek között a Joy Division, a Cramps
vagy a korai Horrors is eszünkbe juthat róluk. Igazából a coldwave műfaji elnevezés
a legtalálóbb rájuk nézve, zenéjükkel pedig bárki szabadon próbát tehet bandcamp-es
vagy Facebook oldalukon,
és persze a Youtube-ot sem érdemes kihagyni, hiszen pont a napokban készült el
a legújabb klip:
A mindössze 1000 forintos belépő ellenében az olaszok
mellett megnézhetjük az elmúlt évek egyik legokésabb hazai punk / new wave
tünetegyüttesét, a színpadi megjelenésében a még be nem tiltott uniós
önkényuralmi jelképeket használó hit€ljugend
zenekart, akik mellett kevesen mennek el szó nélkül. Azt érdemes még tudni
róluk, hogy nem nyújtják feleslegesen hosszúra a dalokat, bátran bánnak a
kétujjas szintibetétekkel, továbbá nem szeretik az árfolyam-ingadozásokat.
Február 29-én a két csapat koncertje után a Küss Mich szolgáltatja az after party
zenéjét a Roham Bárban: minimal synth, italo disco, cold wave, krautrock, punk,
acid, surf várható. Kezdés 21 órakor, belépő a helyszínen váltható!
a Negative Art és
a Memento Mori Egyesület bemutatja:
Két év kisbuszos turnézásának élményeiből táplálkozik az amerikai
Pelican legutóbbi albuma: a hatalmas bulik, és a végeláthatalan, egyik városból
a másikba átutazott éjszakák csakúgy benne vannak, mint a családtól való
távollét szomorúsága. A Pelican a post-rock, post-metal zenekarok sorát
gyarapítja: remek, intelligens, érzékeny és kemény bandák tartoznak ide,
amelyek a rock'n'roll, az indie és a keményebb rock határmezsgyéjén
egyensúlyozva bűvölik el avatott közönségüket - a Budapesten ritkaságszámba
menő zenei élményt szeptember 30-án, az A38 hajón élhetjük át, a szintén
amerikai Torche és a győri Pozvakowski hathatós közreműködésével.
Legújabb, 2007-ben megjelent City Of Echoes című albumához a Pelican ismét egy erős és nyilvánvalóan
megalapozott koncepciót talált: a 2001-ben alakult chicagói zenekar ezzel az
albummal úgy akar reflkektálni a globalizáció folyamataira, hatásaira, ahogy az
a legtermészetesebb egy turnézó csapattól: dalban mondják el a kisbusz ablakán kifelé
bámulva látottakat: azt hogy a globalizáció hatására hogyan uniformizálódnak az
utcák és az emberek az általuk meglátogatott városokban, országokban, ám ennek
ellenére mégis mennyire különböznek egymástól... és persze az az öröm is ott
van a dalokkban, amit az okoz, hogy legyél bármely pontján a világnak, egy kis
klubban mindig összejön egy maréknyi ember, akik bár nem beszélik a nyelvedet,
de mégis örömmel üdvözölnek téged, és élvezik szavak, ének nélküli post-rock
zenédet.
A post-rock az alternatív rockzene egyik válfaja, melyre jellemző,
hogy a rockzenében megszokott hangszerek mellett olyan ritmusokat,
hangszíneket, dallamokat és harmóniákat is alkalmaznak, melyek hagyományosan
nem voltak jelen a műfajban. Vagy a másik oldalról: a rockzenei hangzás nem
rockzenében való alkalmazásáról van szó, csak más hangszínben, más
hangszerekkel. A post-rock zenekarok jellemzően instrumentálisak, tehát nincs
énekes, gyakran felfedezhetők ambient, jazz, experimentális és elektronikus
hatások alkotásaikban, és ha mégis használnak dalszövegeket mondanivalójuk
kifejezéséhez, akkor előfordulhat, hogy sajátos, halandzsa nyelven teszik ezt -
gondoljunk csak a Sigúr Rósra.
Mint a legtöbb zenei stílus
esetében, pontos definícióra a post-rock kapcsán sem lehet számítani, így ez a
műfaj is afféle gyűjtőfogalommá vált. Így fordulhat elő, hogy a '90-es évek
elején a Don Cabarello és a (szintén
chicagói) Tortoise is afféle
műfajalapítónak (vagy korai képviselőnek) lett elkönyvelve, noha zenéjüknek
vajmi kevés köze van egymáshoz, leszámítva hogy mindkettő instrumentális,
gitárok és dob köré épül. Talán ennek is volt köszönhető, hogy egy idő után
mind a hallgatók, mind a zenészek igyekeztek távol tartani magukat a kifejezés
használatától. Ennek ellenére az olyan együttesek, mint a Godspeed You! Black Emperor, az A Silver Mt. Zion vagy a Mogwai
közmegegyezés szerint post-rock zenekarnak számítanak.
Azt sem sokan vonják kétségbe,
hogy a műfaj ugyan mindig is underground rétegekben létezett (a kilencvenes
években legalábbis), de időnként kisebb kihatással volt a mainsteram zenére is,
elég csak Izlandra, vagy és a már említett Sigur Rósra gondolnunk. A
jelenkorban is több olyan zenekar van, mely igyekszik továbbvinni a "rock
utáni rockzene" hagyományait, köztük az Explosions in the Sky, a Cordis,
a Mono, és az a Pelican, mely
ezúttal Budapestre látogat.
A Pelicant ugyanez teszi különlegessé, mint a komoly világhírnek
örvendő Isis-t: a post-rock
jellemzőket gitár és riffcentrikus fémzenébe oltották, létrehozva ezzel a post-metal műfaját - nagyjából
ugyanakkor, amikor a Neurosis is
feltűnt sludge metal alapokra építkező, "saját post metaljával". Az
összehasonlítás már csak azért is helyénvaló a legendás zenekarokkal, mert sok
szálon kötődnek egymáshoz - elég csak annyit mondani, hogy az egyik korábbi
Pelican-album képi világa az Isis énekes Aaron
Turner fejéből pattant ki, és Aaron saját kiadója, a Hydra Head gondozásában jelent meg.
A szeptember 30-ai est másik
amerikai vendége a 2004-ben alakult, kezdetben projetkzenekarként működő Torche, mely a doom metal legnagyobb
alakjai, így a Black Sabbath és a Cathedral által kijelölt úton halad tovább,
egyre gyorsulva: zenéjüket gyakran minősítik diszkó-doomnak. A párosítás talán
meglepő, de tényleg ez a helyzet: Meanderthal
című albumuk dalai alig pár perc hosszúságúak, szemben egy átlagos doom
tétellel, és minden súly ellenére bennük van a potenciális slágeresség is. A
zenekar legutóbbi albuma már a Hydra Headnél jelent meg, de az is remek
ajánlólevél, hogy a Mogwai, az Isis, Jesu,
vagy éppen a japán legenda, a Boris
társaságában is játszottak már.
A hazai vendégzenekar, a Pozvakowski valószínűleg a legjobb
választás volt az estére a szervezők részéről - akinek a zenekari fotók alapján
nem jutna eszébe, hogy a győri srácok életfilozófiájában elég sok közös pont
lehet a tenegeren túliakkal, azt is meggyőzik a tények: a "Pozva" az
- amúgy nem túl népes - hazai experimentális, post-rock szcéna egyik
legígéretesebb képviselője. A kezdetek óta nagy hangsúlyt fektetnek a
vizualitásra is: karakteres zörejzenéjük 8 vetítőgép segítségével válik
teljessé, melyekkel nem csak a színpad mögé, hanem sokszor a nézőtérre
belógatott fátylakra is vetítenek. Az együttessel a neves szaxofon virtuóz
Grencsó István is rendszeresen együtt zenél, európai kiruccanásaik során pedig
a Mono, a Gotbucket vagy éppen Guapo
mellett léptek fel kis klubokban, foglaltházakban. A Negative Art meghívására
korábban Jarboe előtt is
szerepeltek.
A három zenekar koncertjére
jegyek elővételben is kaphatók, országszerte a Ticketportal partnerüzleteiben,
valamint a www.ticketportal.hu
oldalon, ahol otthoni jegynyomtatás is választható, sőt: akár a mobilunkra is
kérhetjük a belépőt. Ezt már csak azért is érdermes, mert a leggyorsabb
MOBILticketes vásárlók a Pelican és a Torche lemezeit kapják ajándékba - a
nyerteseket a Ticketportal oldalán megadott e-mail címen értesítik.